"Ahogy belépsz a nem emberekre méretezett, óriási kapun, egy rövid folyosó után monumentális csarnokba kerülsz, a falak mentén jókora könyves polcokkal. Rajtuk vaskos, ódon fóliánsok, lapjaikon ősi tudás rejtőzik. A padlón mozaikokból formázott jelenetek, amiket a hatalmas rózsa-ablakon át besütő fény szinte élővé varázsol. Körbe mindenütt kisebb átjárókat látsz, amik külön termekbe és  olvasószobákba vezetnek, a magányt kedvelő kutatóknak. Középütt hosszú asztal foglalja el a teret, s körbe székek.

Egy felfelé vezető keskeny lépcsősort is látsz, mely úgy tűnik, az épület kupolatermébe vezet. Egy ősz hajú, idős, szerzetesi csuhát viselő ember lép eléd:

- Mi járatban gyermekem? – kérdezi - Óhajtod, hogy körbevezesselek?"